- rész
Rövid szertornász előéletem után, hamar rám talált az atlétika. Sosem tartoztam a kikiáltott, extra tehetségek közé, mégis, én voltam az, aki a legtovább űzte ezt a sportágat, azok közül, akikkel kezdtem.
Aztán, ahogy elkezdtem dolgozni egyik napról a másikra leálltam a rendszeres futással. Utáltam futni. A futás nekem egyet jelentett a kilométerek gyűjtésével, a résztávok tömkelegével, a súlyos másodpercek gyors gördülésével, az örökös harccal, fájdalommal, és talán írhatom, a szenvedéssel. Ezek után, hogy is szerethettem bele ismételten?
Hétpróba III. hely
Gondolom , mindenki tudja mi az, ha arról beszélek, hogy zsúfolt hétköznapok, magas elvárások, stressz, kedvetlenség, álmatlanság. Ezek hosszú éveken keresztül a mindennapjaim részei voltak, és hazudnék ha azt mondanám, hogy most nem küzdök felgyorsult életünk “betegségeivel”. Sokszor írtam már, hogy az első karantén, második napján a semmittevés, a kilátástalanság, a mit csinálok én itthon a munkáim nélkül…. hát igen, kiborított.
Amikor aznap, már ötödjére veszekedtem a gyerekekkel, hogy nem igaz, hogy nem tudják elpakolni a cipőjüket a szekrénybe, és rendeztem a lábbeliket, akkor találkoztam újra régi “edzőtársammal”. Felhúztam és elindultam. Fogalmam sem volt merre, hogy mennyit, csak éreztem, hogy mennem kell. És milyen jól tettem!
“Utálok futni, akkor mégis miért tegyem?”
A legtöbb ismerősömmel, amikor beszélgetünk a mozgásról, elkerülhetetlen, hogy felhozódjon a futás, és ez a mondat valamilyen formában előkerül. Általános hiba, és talán a mai életvitelünk hozta magával, hogy az emberek egyszerre, és azonnal akarnak mindent. Lefordítva a futásra, túl nagy iramban akarunk kezdeni, és túl sokat lefutni egyszerre, amivel pont az ellenkezőjét érjük el annak, amire a futás a legalkalmasabb. Kikapcsolódni, feltöltődni, levezetni a stresszt, oldani a bennük rejlő feszültséget. Sőtt, ha alul teljesítünk ahhoz képest, amit elvártunk magunktól, újabb csalódás ér. A fokozatosan növekvő terhelés elve alapszabály!!
Sokszor halljátok és tapasztalhatjátok, hogy napi 30 percet kérek tőletek. Ez nem véletlen. Tudom, hogy a nap 24 órája se elég a mindennapi teendők elvégzéséhez, rengetegszer szenvedünk időhiányban. Ahhoz, hogy ezt a terhelést az emberi szervezet bírja, engedni kell neki a feltöltődést.
Rengeteg kutatást végeztek már a futással kapcsolatban és én ezek alapján kezdtem el a munkámat. Amerikai kutatók figyelték meg, hogy egy három héten át tartó, rendszeres futó rutin, mennyit segíti a mentális egészségünket. Azok, akik rendszeresen futottak, sokkal jobban aludtak, jobban teljesítettek a mindennapokban, és jobb jobb pszichológiai működés jeleit mutatták. Itt is mindössze napi 30 perces mozgásról volt szó, a rendszerességen volt a hangsúly. A megfigyelt alanyok, akik egy idő után nem is futottak, hanem sétára váltottak, ugyanúgy jobb kedvről számoltak be. Ez azt mutatja, hogy mindegy, milyen tempóban fut az ember, vagy mennyit sétál közben, a lényeg a folyamatos mozgás, legalább fél órán keresztül.
Fontos a tempó választás. Kezdők esetén olyan tempót válasszunk, ahol még egyenletesen tudunk lélegezni. Itt meg kell említenem, a helyes légzéstechnikát, ami: egy ütemen keresztül beszívjuk a levegőt, két ütemen keresztül pedig kifújjuk azt. Veheted nyugodtan a szádon is a levegőt, felejtsük el a jól ismert, orron be szájon ki alaptechnikát! Ne szégyelljünk belesétálni a futásba. Az első futások alkalmával nyugodtan sétálj akár 1,5-2 percet is, 3 perc futás után! Túlsúlyosoknál a séta is kiválthatja az edzéshatást, hiszen a magas pulzus elérheti a zsírégető tartományt, de lendületes séta legyen! Fejezzük be jó érzéssel az edzést, nem kell az első edzések alatt meggyilkolni magunkat.
Hagyjunk legalább 1 nap szünetet a futások között! A fejlődés a pihenő időszakban történik. Feltétlen úgy állítsuk össze a heti edzést, hogy minimum a heti 3 edzés, ami lehet hétfő, szerda, péntek vagy szombat, vagy kedd, csütörtök, szombat. Ezek a legideálisabb időpontok. A terhelések közt hagyni kell időt a regenerációra, de a túl hosszú pihenő után a kezdeti szintre eshetünk vissza! A fejlődés tulajdonképpen pihenő időszakban történik, így legjobb az egyenletesen elosztott terhelés heti szinten. A túl ritka edzésinger, nem hoz fejlődést, sőt visszaesést eredményez. DE! És itt jön, ami miatt a futásról kezdtem el írni. Ha a futást mint a lelked megnyugtatására, a mentális egészséged megőrzésére használod, észre sem veszed, de te leszel az, aki szeretnéd gyűjteni a kilométereket a futócipődbe!
Folytatás….