Új megvilágításban

Ez a tábor teljesen más volt, mint az eddigiek. Imádom a lányokat, és mindig is szerettem ezeket a feltöltődős wellness hétvégéket, de eddig többnyire menekülés volt a hétköznapokból. Amikor nem érzed jól magad a munkahelyeden, nem érzed, hogy értékelnek, tisztelnek, az lassan felőröl. De most nem ez volt a helyzet.

Az utóbbi időben megváltozott minden. Szeretem a munkáimat, a kollégákat, a sportolóinkat és a hallgatókat. Minden egyes napot ajándékként élek meg. A FitKides lányok, a sportági előkészítő – ovitorna csoport, vagy a kézilabdázók, a táncosok és a focisták, akik egyéni atlétikai képzésre járnak hozzánk, mind-mind hatalmas kihívást és örömet jelentenek. Az egyesületünk már 50 kis sportolót fogad, akikkel nap mint nap együtt dolgozunk, hogy egyre jobbak legyenek, fejlődjenek. De ennyi gyerek mindennapjait megtölteni tartalmas edzésekkel nem kis feladat.

Úgy gondolom a gyakorlati szakmai tudásom megvan, de az egyetemi elméleti órák is sok felkészülést, tanulást és alapos kutatást igényelnek. Az sem mindegy, hogyan adom át mindezt a hallgatóknak, hogy élvezzék és szeressék az órákat.

Viszont közben mi maradt ki? A saját edzésem.

A mindennapos edzés – eddig tüneti kezelés volt

Az önsanyargatás, a mindennapi edzések, a fájdalomküszöb kitolása eddig csak eltakarta a problémát, de sosem oldotta meg.

Ennek hiányában, de a hétköznapok kihívásai közepette elfelejtettem azt, ami szintén fontos: a belső egyensúlyt. Így jutottam el a mostani táborra, ahova úgy érkeztem, ahogy a vendégeim szoktak: csak berobbanva a hétköznapokból, szinte lélegzetvétel nélkül.

És mi látszik rajtam? Az eddigi 55 kilóm mostanra 58-ra kúszott fel. Zavar ez valakit? Valószínű csak engem. Tudom, hogy sokan vagytok így, hogy zavar a felszaladt pár kiló, hogy nem érzed jól magad a bőrödben.

Az étkezésre is figyeltem… többé-kevésbé 😀

Az ételallergiáim miatt szigorúan kerülöm a glutént, tejet és tojást, de a tábor alatt a többi intoleranciámról elfelejtkeztem. Engedtem a csábításnak,engedtem magamnak egy kis lazítást. Most a pihenésé és a feltöltődésé volt a főszerep.

Az új élmények, amik feltöltöttek

A táborban nem az volt a fókusz, hogy a következő edzésemre gondoljak, hanem pihentem. Az edzések közötti időben lefeküdtem aludni, és egy-egy óra pihenés csodákat tett. A rengeteg nevetés, túrák és a jókedvű társaság varázslatos élményeket hozott. A halloweeni bulin együtt táncoltunk, énekeltünk, és szórakoztunk jelmezekben. Az utolsó este egy hatalmas társasjáték buli zárta le a tábort, tele nevetéssel.

Most pedig ideje visszaszereznünk az irányítást!

Nyolc hét van karácsonyig, és kihívásra hívlak titeket! Az elkövetkező hetekben minimum heti három futás (én vállalom, hogy mind a három 10 km felett lesz, nektek csak napi 30 perc séta kell), és heti két funkcionális edzés vár rám. Ki tart velem? Most itt az idő, hogy visszaszerezzük az irányítást a testünk és a napjaink felett. Találjuk meg együtt az egyensúlyt!

Te készen állsz?